húsvéti határjárás, határkerülés: húsvéti misztériumjátékokból született népszokás. - A ~ szokása a középkorra megy vissza, s a Tridentinum előtt az egyetemes liturgikus gyakorlattal összefüggő gyökerei lehettek. Az ünnepek ünnepén, húsvét hajnalán hírül vitték a földeknek is az Úr nagy győzelmét, →Jézus föltámadását, részben hogy együtt ünnepeljenek a természettel, részben hogy a gonosz szellemeket, a természeti csapásokat, a Föltámadott hatalmával a határtól elrettentsék. A ~ egyike volt azoknak a jelesebb ünnepeken tartott körmenetknek, melyeket főként tavasszal a földeken, a vetések között tartottak: ereklyékkel, zászlóval, énekszóval vonulva bővebb termésért imádkoztak (e hagyományból sarjadt a búzaszentelő és úrnapja liturgiája is). - Gyergyóban a ~ még a 20. sz. első évtizedeiben is úgy indult, hogy a →föltámadási körmenet után a pap kihirdette: húsvét reggelén szentmise, szentáldozás, az eledelek megszentelése, majd határkerülés. 8 órakor harangoztak. A gyalogosok a templom udvarán („cinteremben”), a lovasok a piactéren gyülekeztek. Indulás előtt a lovasok vezetője elmagyarázta az út célját, amiért kivonultak a vetéshatárba: hálaadás a húsvéti lelki megújhodásért, a nagy természet újraébredéséért, könyörgés Isten áldásáért. A lovasok jobbra, a gyalogosok balra indultak, hogy kint a határban egy keresztnél találkozzanak. A faluban a Föltámadt Krisztus e napon éneket énekelték, a falu végétől a dicsőséges olvasót imádkozták. Megérkeztek a szokott helyre, ahol a szomszéd községek: Szentmiklós, Alfalu, Csomafalva, Újfalu, Kilyénfalva, Tekerőpatak népe találkozott egymással. Ekkor közösen elénekelték a Mennynek Királyné Asszonya antifónát. Ennek végeztével zászlók és lobogók lengetésével köszöntötték egymást a körben fölfejlődő gyalogosok és lovasok. A soros község vezetőembere az összeseregletteknek szívből boldog alleluját kívánt, és röviden elmondta a találkozás célját: köszönteni egymást a föltámadt Jézus nevében, bizonyságot tenni az egymáshoz való tartozandóságról, atyafiságos szeretetről, a községek közötti békességes egyetértésről, az ősöktől örökölt igaz katolikus hitről, a sok évszázados szokások hűséges megtartásáról, és hogy együtt imádkozzanak a föld bő gyümölcséért. Ezután a vezetőember e köszöntéssel: Dicsértessék a mi mostan föltámadott Úr Jézus Krisztusunknak áldott szent neve! hangos szóval elmondta, órálta a régi imádságot. Majd ismét fölhangzott a Föltámadt Krisztus e napon!... kezdetű ének, s a lovasok és gyalogosok más-más irányban indultak hazafelé. Útközben elvégezték a Mindenszentek litániáját, de a faluba érkezve ismét a föltámadási éneket kezdték. Iparkodtak egyszerre hazaérni. A tp. előtti téren a pap palástosan várta őket. Együtt énekelték a Mennynek királyné asszonyát. Utána az óráló beszámolt az útról, megismételte az egész könyörgést. Végül az Uram Jézus!-t az egész nép együtt mondta. Alatta a szentsír őrei dísztüzet adtak. A pap megköszönte a szt munkát, majd megkezdte az ünnepi nagymisét. - A ~ kk. lit. eredetét bizonyítja, hogy nemcsak a kat-ok között élt. A hagyomány szívósságára vall, hogy a 50 éve reformátussá vált Szilágyságban, Szilágysomlyó városában (az 1615. évi gyulafehérvári ogy. följegyzése szerint) a tiszttartó az elmúlt húsvétban keresztet adott ki Krasznára, és az odavalósiak az egyszerű kereszttel, pap nélküli processziót jártak a mezőn. Szentgerice marostordai ref. faluban húsvét szombatján még a 19/20. sz. fordulóján is járta a dűlőkerülés. Élt a ~ Csíklázárfalva (Lazaresti), Csíkszentsimon (Sinsimion), Barót (Baraolt), Páva (Pava) falvakban is. - Zalaegerszegen a 19. sz. derekán még nagyszombat éjfél előtt a város piacán, a tp. előtt gyülekeztek a hívek. Időnként puskaropogás verte föl az éjszaka csöndjét. A férfiak puskával és baltával gyülekeztek. A tp-ban a pap teljes díszbe öltözve, feszülettel a kezében rövid imádságot mondott, majd a menet énekelve megindult a határ felé. Elöl zászlók, majd a dobos és a tárogatós következtek. Az asszonyok a pap után mentek. A határjárókat a városon kívül eső kálváriáig elkísérték a pappal együtt a hívek is. Itt a pap megáldotta és útra bocsátotta őket, ő meg a többi hívekkel együtt visszafordult, esetleg a kálvárián még ájtatoskodtak. A ~ nagy lármával, zajjal, puskalövéssel vegyes imádsággal és énekléssel egészen reggelig tartott. Hazafelé jövet valósággal elborították magukat zöld ágakkal. A kálváriánál az otthon maradottak ünneplőbe öltözve már várták őket. A céhek is megjelentek zászlóik alatt. A kálvárián misét hallgattak, ezalatt is ropogtak a puskák és tarackok. Utána a nagytp-ban az egész hívősereg áldásra gyűlt össze. Az egerszegi ~ csökevényei még megérték a 20. sz. első évtizedeit. A szokás a zalai tájon hajdanában nyilván egyetemesebb volt. Erre vall az a lendvavásárhelyi hagyomány, hogy nagyszombaton a →föltámadási körmenet után a nép a falu környékét is megkerülte. - A ~ maradványa az is (19. sz. végi följegyzés szerint), hogy a közeli Rábakethelyen a föltámadás után a hegyeken örömtüzeket raktak, és pisztollyal lövöldöztek egészen a húsvéti mise utánig. A nógrádi Héhalmon, Zalában, Göcsejben (Gutorfölde, Nemesszentandrás, Búcsúszentlászló) nagyszombat éjszakáján, a mi Urunk Jézus Krisztus megdicsőülésének örvendetes stációja végzésére került sor még a 20. sz. első évtizedeiben is. Kántorpoézisra valló szövege ponyván is megjelent. Sajnos, barokk előzményei, külf. párhuzamai egyelőre nem ismeretesek előttünk, de nyilvánvalóan ez az áhítatforma is a ~ képzetkörében fogant. **

Bálint KHP:285.